SUTTOGÁS A SZÉLBEN
Zene: Pomázi Zoltán
Szöveg: Horváth Attila

Hajnali harmat száll
És minden cseppjén megcsillan a fény
Ahogy legördül hosszú fűszálak hegyén
A városkapunál
Az érkező megáll
Csak egy csavargó; vagy egy álruhás király

A falakon túl a nép
Éli nyüzsgő, zajos, mohó életét
És az ismeretlen a város főterén
Egy faragott kőre ül
És a tömegben egyedül
Egy furcsa, régi hangszeren különös dalba kezd

Refr.:
Mint a suttogás a szélben
Nem volt több a dal
És félig el is fojtotta az őrült hangzavar
Mint a suttogás a szélben
Könnycsepp a harmatban
Gyémántpor a szálló homokban

És aki arra járt
A gyűrött kalapba pénzt dobott talán
És ment tovább a dolgai után
Aztán évek múltak el
És századok teltek el
A város mindig változik, az emberek sosem

A színhely mindig változik, a történet sohasem