A MI UTCÁNK
Zene: Pomázi Zoltán
Szöveg: Horváth Attila

A ház, a megszokott, ócska, piszkos bérház
Harmincnégy dohos lakás
A tűzfal tele van penészvirágga
És dúcokkal a lépcsőház
Csupa régi, korhadt ajtó
Csupa egymáshoz vénült lakó

Még valaha rég ez is szép volt
És nem volt ilyen szomorú
Úgy változott, ahogy nőtt a század
S végül így hagyta itt két háború
Csupa régi seb - már nem vérzik
Mégis átkozottul fáj, hogyha fáj

Ahogy szép báli ruhák rongyolódnak
AZ emlékek sorvadnak el
De látod, a történet mégis folytatódhat
Új arcokkal, új nevekkel
És az a jó, hogy bárhogy is tagadnánk
Ez is a mi városunk, a mi utcánk