A HIÚ MADÁRIJESZTŐ
Szöveg: Vörös Andor

A Madárijesztő nagy úr a határban
Nincsen egy madár sem ott, a barázdában
Mégis egyre búsul, ruhája oly csúnya
Kopott, foltos rajta a tavalyi gúnya

Arra repül éppen Fecsegi, a szarka
Igazságtalanság! - csodálkozik rajta -
Vándormadárnak is rendben van a tolla
Egy ilyen nagy úrnak miért ne telne jobbra

Segítek én rajtad, bánat ne gyötörjön
Holnapután délig tiéd lesz egy öltöny
Olyan délceg leszel, többet szó nem érhet
Az is boldog lehet, aki csak rád nézhet

Fonalból kell mindjárt gombolyag, vagy három
Ad a Selyemhernyó, van neki raktáron
Aztán a Takácspók, mert munkája nincsen
Megszövi a selymet, ha én kérem, ingyen

És, ha holnap délig elkészül a kelme
Méretet vesz rólad Araszoló Lepke
Mikor azzal végez, elviszem kiszabni
De ebből a Rákot nem lehet kihagyni

Végül ezer tűvel megvarrják a Méhek
Bízd csak rám nyugodtan, mindent elintézek
Gondod se legyen rá, az öltöny elkészül
Mondta, de nem minden hátsó szándék nélkül

Úgy is tett a szarka, ahogy kigondolta
Elkészült az öltöny, pontban harmadnapra
Segít minden madár, bár nem kötelesség
A Madárijesztőt, hogy felöltöztessék

Nézd, hogy illeg-billeg, úgy fest, mint egy báró
Senki sincs, ki bármit hibájául felró
Elegáns lett végre, teljesült a vágya
Nem érdekli semmi, csak az új ruhája

Milyen vonzó vagyok, - nézegeti magát -
Nem törődik mással, semmit se hall, se lát
Mi lesz a terméssel, nem is figyel oda
Bezzeg a madárhad vígan hordja haza

Mire a nap letűnt, ott állt egymagában
Nem maradt egy szem se - búza - a táblában
Azóta nem látni sehol a határban
Madárijesztőt szép új báli ruhában