AHOL, A LUSTA FOLYÓ A HEGYEK KÖZÉ ÉR
Zene: Vörös Andor
Szöveg:Horváth Attila

Ahol a házakban még faragott bútor áll
Ahol még egyszerűen él apám s anyám
Ahol a sűrű erdők elnyelik a külvilág zaját
Valaha ott látott meg engem a nagyvilág

Ahol a lusta folyó a hegyek közé ér
Ahol az utakon szürke port kavar a szél
Az az a hely, ahonnan eljöttem, már tíz éve is lehet
Hidd el, örökre otthagytam a szívemet

Nagyapám régi dalait énekelgettem
És a széllel kergetőzve nőttem fel
Lehet, hogy nem minden pillanatban emlékezem
De hidd el, azt az időt sosem felejtem el

Minél zajosabban vágtat el egy nap
Annál kedvesebbnek látom a múltamat
Ne mondd, hogy divatból, vagy szeszélyből, vagy rosszkedvből teszem
Te is megérted, ha eljössz majd velem

Ahol a házakban még faragott bútor áll
Ahol még egyszerűen él apám s anyám
Ahol az utakon még most is szürke port kavar a szél
Ahol a lusta folyó a hegyek közé ér

Ahol a lusta folyó a hegyek közé ér