A FENYŐFA
Zene: Pomázi Zoltán - Vörös Andor
Szöveg: Drosztmér István

A domb oldalán egy kis fenyőfa áll
Ott nevelkedett, ahol senki se járt
Dús tűlevél nőtt karcsú ágain
S néha elcsodálkozott az álmain

Refr.:
Egy napon, ha itt van már a tél
Eljönnek érte, s ő útra kél
Egy kisgyerek álmélkodva néz fel reá
Beszívva mélyen csodás illatát

Évről-évre újabb ágacskát nevelt
És egyre mélyebb zöld színt remekelt
Az ég felé nyújtotta karjait
És az élet követte álmait

Refr.:
Mert egy napon megérkezett a tél
Eljöttek érte, s ő útra kélt
Egy kisgyerek elbámulva nézett fel reá
Beszívva mélyen csodás illatát

Egy fényes házban a talpára állt
Ágai hordtak sok csillogó csodát
Pár héttel később elszállott a fény
S félredobva, újra álmodott szegény

Refr.:
Egy szép napon, ha újra itt a tél
Eljönnek ismét, s ő útra kél
Egy kisgyerek álmélkodva néz fel reá
Beszívva mélyen csodás illatát